„Az iskola hét évig működött, 1926-tól 1933-ig. Feleségem a szegényeknek teljes tandíjmentességet biztosított. A környék proletárgyermekei a többnyelvű oktatáson kívül ingyen élvezhették a szikla alatt elterülő gyönyörű kertet, a fürdőmedencét… A módosabb szülők természetesen tandíjat fizettek."

Hogyan alakult az internátusi lakók egy napja?

Fél hétkor megszólalt a gong. Ébresztő, mosdás, öltözködés, reggeli. Nyolc órára mentünk át a másik épületbe, az internátusból az iskolába. Hozzávetőleg tíz perc alatt tettük meg az utat, a kert másik végébe kellett lépcsőkön felmennünk, aztán keresztülvágtunk a kis fenyvesen, és beléptünk a kijelölt tanterembe. Ott a tanár megérkezéséig, mi tagadás, nagy ricsajt csaptunk. 8 és 10 (esetleg 11) óra között folyt az epochának megfelelő tantárgy oktatása. A többi órák ésszerűen összeállított sorrendben következtek: egyik napon például hittan, euritmia, angol, máskor kézimunka (kötés, vagy horgolás), francia, torna, furulyaóra, karének. Az epochák váltakozása miatt az órarend is szükségképpen módosult.

Egy órakor ért véget a tanítás. Lefele menet szinte repültünk, száguldottunk, gyakran versenyben, majd kézmosás, étkezés előtt rövid imádság, ebéd. A házi feladatot szép időben sokan - magamat is beleszámítva - csak hányaveti módon, úgy tessék‑lássék végeztük, mert várt bennünket a gyönyörű kert. A fiúk többsége a labdajátékok különböző válfajaiban lelte örömét. A futballt édesanyám azzal az indoklással tiltotta meg, hogy durva és erőszakos indulatokat ébreszt a gyermeki lélekben, és ráadásul balesetveszélyes. Zugban azért néha fociztunk. A lányok az ugróiskolát kedvelték, napirenden szerepeltek a bújócska különböző variánsai, ipi‑apacs, rabló‑pandúr. Ezekre pompás lehetőséget nyújtott a három és fél holdas kert, fákkal, bokrokkal, lugasokkal. Nyáron sokat lubickoltunk a medence vizében, télen felöntötték a kert egy részét, és lelkesen korcsolyáztunk. A környező rétek a szánkózásra is remek lehetőséget adtak, amit akkoriban mindenki ródlizásnak nevezett.

A kertben folyó játék természetesen felügyelet mellett történt, és az illetékes tanárok, vagy nevelők gondoskodtak róla, hogy a szertelen viháncolást időről időre komoly kertészkedés váltsa fel; ásás, kapálás, öntözés, ültetés, persze szakavatott irányítás mellett. Este hét óra előtt néhány perccel vacsorához szólított a gong, utána úgynevezett szabad foglalkozás következett, mindenki azt csinálta, amire kedve szottyant. Kilenckor takarodót jelzett a gong, a nevelő ellenőrizte, hogy mindenki tetőtől talpig megmosakodjék. Azután ágyba bújtunk, és közös ima - melyet Rudolf Steiner írt - zárta a napot:

"Tetőtől talpig Isten képe vagyok, szívemtől kezemig Isten lelkét érzem, ha egyet lépek, Isten akarata él bennem, és ugyanígy él apámban, anyámban,fában és virágban, állatban és kőben.Sohasem érhet félelem, ha Isten szelleme tölt el, ha Isten lelkében élek, ha Isten akaratában járom utamat."