Carl Brestowsky - Dr. Brestovsky Károly

osztálytanító, waldorf-tanár, német nyelvtudós

Dr. Carl Johannes Brestowsky

 

(1896 - 1974)

 

 

1896. október 2-án született Besztercén, Erdélyben, az akkori Osztrák-Magyar Monarchiában, erdélyi-szász családba. 1914-ben kezdte tanulmányait a budapesti Müegyetemen. 1915 májusában besorozták a Kaiserjägern-hadtestbe. A fronton, 1916. június 6-án súlyos fejsérülést szenvedett, meg is halt volna rövid idön belül, egy orvosnak köszönheti az életét, aki lehozatta a ponyvás kocsiról és azonnal megmütötte. Felépülése után földi / müszaki repülötiszt lett, egészen a háború végéig.

 

1920-ban találkozott az antropozófiával. Testvére megkérte, hogy szerezzen be neki egy könyvet az okkultizmusról, ezért elment Bécsben egy könyvesboltba, ahol megvette Rudolf Steiner: "A szellemtudomány körvonalai" c. müvét. Ez a könyv vezette el az antropozófiához. Csatlakozott az Antropozófiai Társasághoz és 1922 júniusában részt vett a Nyugat-Kelet-Kongresszuson (Wes-Ost-Kongreß), ahol találkozott Rudolf Steinerrel. Ekkor elhatározta, hogy többé nem a technikának szenteli életét, hanem germanisztikát, szanszkrit nyelvet és kultúrtörténetet tanul Tübingenben azért, hogy waldorf-tanár lehessen. Ez pedig megteremtette számára a lehetöséget, hogy Stuttgarban rendszeresen meghallgathassa Rudolf Steiner elöadásait.

 

1924. április 7-13. között részt vett a pedagógiai kongresszuson (ld. GA 308), ezután pedig megkapta Rudolf Steiner engedélyét, hogy járhasson és elvégezhesse a tanárképzö kurzusokat. 1926-ban fejezte be tanulmányait, majd egy évig volt gyakornok a stuttgarti elsö waldorf-iskolában, ahonnan 1927-ben Budapestre, a Göllner Mária féle elsö magyaroszági waldorf-iskolába ajánlották.

 

"Dr. Brestovsky Károly azért jelentett áldást az iskolának, mert mint német ajkúerdélyi szász magyarul is tudott, sőt bizonyos szinten angolul és franciául is beszélt." (Vámosi-Nagy István visszaemlékezése)

 

Ott ismerte meg társát, a szintén tanító Edith Schieb-et, akit még budapesti tartózkodása alatt feleségül vesz. Késöbb két gyermekük született, egyik közülük Astrid Brestowsky.

1931 júliusában visszatér Németországba azzal a megbízással, hogy a Ruhr-vidéken iskolát alapítson. Ez a terv az 1933 utáni politikai események miatt meghiúsult. A waldorf-iskolát bezáratták, 1935-ben betiltották az Antropozófiai Társaság müködését, ami aktív elöadói tevékenységének és az elberfeldi Zweig-vezetésének is véget vetett. Kis körökben és csoportokban félelem nélkül folytatta tovább az antropozófiai munkát. A tiltott idökben tanoncképzöként dolgozott Herne-ben egy csögyárban.

 

Amikor 1944-ben Wuppertal-ban a háborús események miatt nem volt iskolai oktatás, Carl Brestowsky hetente kétszer tanította gyerekek egy kb. 15 fös kis csapatát -  melytöl sem a mélyrepülök bombázásai útközben, sem az, hogy bátyját ezzel egyidejüleg a Gestapo örizetbe vette - tudták ettöl eltántorítani. Ez a tanulói csoport lett késöbb az 1946 augusztusában megnyílt wuppertal-i Rudolf-Steiner-Iskola magja. Másokkal együtt Carl Brestowsky építette ki ezt az iskolát, ahol ö maga is 1962-ig tanított mindenfélét, amire szükség volt és csak teljesíteni tudott; miközben a tananyaggal teljesen azonosulni tudott. Mindenért személyesen vállalt felelösséget és soha nem kötött kompromisszumot, ha az igazságról volt szó.

Széleskörü elöadói és szemináriumi tevékenysége mellett 1949 óta aktívan részt vett a németországi Antropozófiai Társaság újraalapításában, és annak elnökségében "Munkakollégiumában" olyan emberekkel dolgozott együtt, mint Paula Dieterich, Friedrich Husemann, Erich Schwebsch vagy Rudolf Kreutzer.

 

Akár elöadásokat tartott, akár tanított, lelkesedését fényes ragyogás jellemezte, ami belöle áradt. Késöbb, amikor már majdnem teljesen le volt bénulva, észlelni lehetett ezt a ragyogást. Egyszer tartott egy elöadást volt diákoknak a waldorf-pedagógiáról. 90 percig beszélt mozdulatlanul egyenesen állva, és még mindig úgy ragyogott, akárcsak régen.

 

Carl Brestowskynak óriási szerepe volt a második világháború után Észak-Rajna-Vesztfáliában az antropozófiai munka és a waldofpedagógia felépítésében.

 

1974. május 12-én halt meg, 78 évesen Wuppertal-ban (Németországban).

 

Müvei:

Der Rosengarten zu Worms. Versuch einer Wiederherstellung der Urgestalt, Stuttgart 1929

Wahrnehmen und Wahrnehmung in der Philosophie Rudolf Steiners. Vorgrag, Typoskript 1937

Über das Märchen von Novalis, in: Novalis: Das Märchen, Freiburg i. Br. 1946

Morgenröte der sozialen Dreigliederung, in: Das Goetheanum, 1964, 142. o.

 

(forrás: http://biographien.kulturimpuls.org/detail.php?&id=96, sztmsz.webzona.hu/Brestowsky.pdf)