Hannah Krämer-Steiner

Hannah Krämer-Steiner

(1895 - 1984)

Tanulmányai lezárását követöen végzettsége szerint 1917-ben megkapta a jogosultságot, hogy népiskolákban tanító lehessen. Egyetemi évei alatt már tanított egy bécsi népföiskolán, az egyetemet követöen pedig egy zsidó iskolában kezdett tanítani, Bécsben.

1922 öszén részt vett a Fiatalok Pedagógiai Kurzusán (Pedagogischer Jugendkurs) Stuttgartban (Németország), ami elsösorban egy nagyszámú egyetemista csoport kezdeményezésére jött létre. 13 elöadásban beszél Rudolf Steiner fiatal, az antropozófiában nagyrészt még alig jártas embereknek arról a témáról, mely késöbb könyv változatban "A szellemi hatóerök az idös és fiatal generációk együttélésében" címet viseli. A fiatal és idös korosztály közt tátongó szakadék hatására vázolja azokat a lelki és szellemi kihívásokat, melyeket a XX. század állít föként a fiatalok elé. Miután a fiatalok mozgalma-, valamint a filozófiai- és pedagógiai rendszerek különbözö áramlatait kifejti, felvázol egy a szociális jövö alapját képezhetö pedagógiát, mely minden ember méltóságán és szabadságán nyugszik. Hannah Steiner számára ez a kurzus kétszeresen is iránymutató volt: találkozott sorstársainek azon körével, akik fiatalkori impulzusaik megvalósítását az antropozófián keresztül képzelték el, és elhatározta, hogy Ausztriában a waldorf-pedagógia kibontakozásán akar dolgozni. Rudolf Steiner megadja neki az engedélyt, hogy tanulmányozhassa pedagógiai elöadásainak másolatait, melyek akkoriban csak a stuttgarti waldorf-tanárok számára volt hozzáférhetö, ill. hogy részt vehessen a tanároknak adott kurzusokon.

Hannah Steiner születésétöl kezdve mozgáskorlátozott volt, így az Általános Antropozófiai Társaság megalapítására tartott 1923/24-es Karácsonyi Gyülésen is egy nyugágyban ülve vett részt, lábpanaszai miatt az elsö sorban, egészen elöl, a szónoki pultnál. Ez a Steinerhez való térbeli közelség visszatekintve mint a megingathatatlan bizalom és hüség szimbóluma jelenik meg, mellyel Hannah Steiner egészen összekapcslódott az antropozófiai mozgalom újraszervezésével. Ita Wegmannnak is nagy tisztelöje volt.

1925-ben vezetöje volt a Karl-Julius-Schröer-Zweig-nak Pozsonyban.

Tanított a prágai waldorf-iskolában.

Az elsö magyarországi waldorf-iskola (1926), majd egy évvel késöbb az elsö bécsi (1927) ill. elsö pozsonyi (1930) waldorf-iskola alapítása is szorosan összekapcsolódnak Hannah Krämer-Steiner személyével.

1926-ban - még Rudolf Steiner korábbi ajánlására -  az akkori igazságügyminiszter (Nagy Emil) felesége, dr. Göllner Mária meghívta Budapestre a Kissvábhegyi Waldorf Iskola (Waldorfschule am Kleinen Schwabenberg) alapító tanárának.

Személye a bécsi waldorf-iskolák növekedésével és keletkezésével is szorosan összekapcsolódott. Egy évvel késöbb, 1927-ben Bécsben megnyitotta kapuit az elsö osztrák waldorf-iskola (Rudolf-Steiner-Schule), amit azonban vezetönöjének hiányzó tanári jogosultságai miatt hamarosan bezárás fenyegetett. Ebben a helyzetben fordultak Hannah Steinerhez: megkérték, hogy jöjjön Bécsbe és vegye át a bécsi waldorf-iskola vezetését. Az egy év folyamatos unszolás hatására, 1928-ban engedett a kérésnek Göllner Mária budapesti iskoláját hátrahagyva és tudva, hogy ezzel a lépéssel annak barátságát is elveszíti. 

Egy nappal iskolakezdés elött azonban teljesen váratlanul közölték vele, hogy az iskola egyesületének az elnöksége (zsidó származása miatt) elutasította alkalmazását. - Ezt a mély megrázkódtatást késöbb visszatekintve élete fordulópontjának tekintette.

Ezután a kettös veszteség után - Göllner Mária barátságának és életcéljának elvesztése után, hogy szülövárosában Rudolf Steiner pedagógiája alapján taníthassa a gyerekeket (ahogyan azt Steiner neki tanácsolta) pozsonyi barátai fogadták be magukhoz. Az ottani Zweig-ban munkálkodott tevékeny elöadóként ill. bevezetö kurzusokat tartott, hogy fel tudja dolgozni az öt ért sorscsapást.

1930 öszén megnyitott Pozsonyban egy kis waldorf-iskolát, melyet az ott létrejött Rudolf-Steiner-Iskolagyesület hordozott. Hála a cseh tanügyminiszter jóindulatú támogatásának, aki még ráadásul más pozsonyi iskolák tanárait is elküldte Hannah Steiner pedagógia bevezetö elöadásaira, ez az iskola még néhány évig zavartalanul tudott müködni - az akkoriban Szlovákiában egyre növekvö németellenesség dacára is. Mikor késöbb a minisztert leváltották, az utódja elrendelte Szlovákia e legutolsó német nyelvü iskolájának a bezáratását.

A nacionalizmus, az elsö világháború nehéz öröksége egyre jobban megmérgezte Közép-Európa népeinek kulturális életét és elökészítette a talajt a "hitlerkedés" elterjedésére, ahogyan Hannah Krämer-Steiner a Közép-Európa fölött terjeszkedö sötétséget nevezte.

1939 áprilisában Hannah Steiner hozzáment az egykori császári és királyi tiszthez, Paul Krämerhez és ezáltal még egy ideig el tudta kerülni a fenyegetö elhurcolást. Még ez a házasság sem tudta azoban megóvni öt attól, hogy 1944 öszén a Theresienstadt-ban lévö koncentrációs táborba deportálják. A vele való beszélgetések és a legnagyobb titokban tartott elöadásai sok ottani fogoly számára jelentettek belsö eröforrást. Csodával határos módon újra és újra elkerülte az Ausschwitz-ba való kitoloncolást. Egyenes belsö tartása még az SS-ellenörök között is tiszteletet váltott ki.

A Vörös Hadsereg bevonulásását követöen, 1945. május 8-án férjével Brünn-be költöztek, ahol közösen, félig titokban folytatták az antropozófiai munkát tanulókörökben, ill. kurzusokat és elöadásokat tartottak. 1945 és 1959 között részt vett a brünni Zweig vezetésében.

A kommunista uralom alatt nem lehetett nyilvános aktivitásra vagy waldorf-iskola-alapításra még csak gondolni sem. Férje halála után 1959-ben született osztrákként és mint a náci rezsim üdözöttje kiutazási engedélyt kapott Bécsbe, ami egy teljesen új kezdetet jelentett, mivel az egész családja meghalt és sok barátja is idöközben emigrált vagy szintén elhunyt. Nagyon hamar elkezdett Bécsben ismét antropozófiai bevezetö kurzusokat tartani. Számos fiatal általa ismerte meg az antropozófiát, Hannah Krämer-Steiner szeretetteljes józanságát becsülve, ill. azt a pedagógiai tulajdonságát, hogy sajátos formában és ugyanakkor szabadon hagyó módon tudta közvetíteni a filozófiai, antropozófiai és tudományos tartalmakat. Konzekvensen törekedett arra, hogy a kurzusán résztvevök ítélöképességét pallérozza. Ez a tulajdonsága jelentöségteljes volt, ugyanakkor minden szubjektív pártosságot határozattan elutasított. Újra és újra ö maga is kérdezövé vált, aki kurzusainak résztvevöi által az antropozófiát is mindig újonnan felfedezte. Tanári szakmájához tehát hü maradt, habár a téma változott és a tanítványai sem gyerekek voltak már. Nyilvános- és Zweig-elöadásokat is tartott.

Majd 20 évig utazott rendszeres elöadóként - törékenysége ellenére - fél Európát beutazta. Emellett kiadatott egy könyvet IV. Károlyról és a cseh népröl ("Geistimpuls in der Geschichte des tschechischen Volkes", Stuttgart 1971), dolgozott "A szó Arisztotelésznél, Aquinói Szent Tamásnál és Rudolf Steinernél"-témán, késöbb pedig intenzíven foglalkozott Empedoklész görög filozófussal.

Először 1971-ben emlékeztek meg róla a Bécs-Mauer Rudolf-Steiner-Waldorfiskolában, amikor egy osztály elárvulva maradt, hogy Hannah Krämer-Steiner waldorf-tanár és megkérték, hogy vegye át addig az osztály vezetését, amíg megtalálják az új osztálytanítót. A gyerekek és Rudolf Steiner pedagógája iránti szeretetből igent mondott.

1977 májusában közremüködött a "Gyógyító megismerés" c. nyilvános konresszuson Klagenfurtban. Egészen késöi éveiig tanulmányozta Amos Comenius-t.

A zsidó nép sorsa és annak belső kapcsolata a német kultúrterülettel képzeték biográfiájának alapját, amivel egész életén keresztül összekapcsolódott és annak megértését az antropozófia által és annak gyümölcsöző hatékonyságát az emberiesség kultúrájának a javára átformálni akarta. "A szabadságra való nevelés" volt életcélja.

(forrás:http://biographien.kulturimpuls.org/detail.php?&id=1027 és Elisabeth Gergely, Tobias Richter: Wiener Dialoge c. könyve - Der österreichische Weg der Waldorpädagogik)