Nagy Emil

 

 

 

 

 

 

1871. november 16, Kaposvár
1956. augusztus 20, Budapest

 

 

 

 

 

 

 

Ügyvéd, tárcaíró, képviselő, igazságügy-miniszter, titkos tanácsos, a Monarchia Delegációjának előadója, a Magyar Külügyi Társaság egyik társelnöke, a Magyar-Finn Társaság, a Magyarországi Testedző Egyesületek Szövetsége elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagja, az Országos Központi Hitel-szövetkezet igazgatósági tagja, a Magyar Jogász Egylet, a Nemzetközi Jogász Szövetség (ILA), az Interparlamentáris Unió (UIP), a Rotary Club tagja volt.

 

 

 

 

 

 

 

Élete teljesnek mondható. Császárok, királyok, hercegek köreiben forgott, tevékenykedett, mindig az igaz ügy érdekében. Élete teljes a maga természetes tragédiáival: kétszer megözvegyült; teljes az örömeivel: harmadik házassága után már 10 gyermeke viselhette nevét, unokái születtek három kontinensen. Kissvábhegyi házának egy részét az első magyarországi Waldorf-elvű iskola nebulóinak fejlődése számára biztosította. Élete tipikus magyar sors. A boldog békeidők után megtapasztalta és átélte a nyilas és a bolsevik diktatúrát, míg 80 éves korában kitelepítették. Szabadulása után még három évet kapott a Sorstól, 1956 augusztusában meghalt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dr. Nagy Emil volt igazság-miniszter egykori kossuth-párti képviselő, a magyar jogi élet évtizedeken át kiemelkedő alakja aug. 20-án nyolcvanötéves korában elhunyt. Temetése pénteken, aug. 24-én délután 3 órakor lesz a farkasréti temetőben.

 

 

 

 

 

 

 

Színes, érdekes és markáns egyéniség távozott Nagy Emillel az utóbbi évtizedek magyar közéletéből. Már fiatalon csatlakozott a Kossuth-párthoz és a Tisza István bukását követő 1905-ös választásokon mint Kossuth Ferenc híve került be a parlamentbe. Ettől kezdve hét cikluson keresztül képviselte Szolnok megyét az országgyűlésen.

 

 

 

 

 

 

 

Fiatalon tett nyugat-európai tanulmányútjairól azzal a meggyőződéssel tért haza, hogy a monarchia egyoldalú német orientációjú külpolitikája katasztrófához vezet. E véleményének határozottan hangot adott a parlamentben és a közös delegációk ülésein is. Az első világháborút követően, egy esztendő kivételével, mindvégig ellenzékben volt. Nagy Emil átfogó tervezetet dolgozott ki a magyar törvénykezésnek a német jog befolyása alól való felszabadítására. A második világháború közeledtével mind élesebben fordult szembe a Horthy-korszak külpolitikájával és jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki a magyar függetlenség védelme érdekében.

 

 

 

 

 

 

 

A felszabadulás után hajlott korára való tekintettel visszavonult a politikai élettől, de - bár világnézetében távol állt a szocializmustól - mindvégig nagy rokonszenvvel figyelte az új Magyarország felépítésének heroikus munkáját.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyar Nemzet, 1956. augusztus 22.

 

 

 

 

 

 

 

---

 

 

 

 

 

 

 

Visszaemlékezése felesége, fiai és néhány sorstársa gondolatainak kiegészítésével jól megírt, élvezetes olvasmány, érdekes kortörténeti dokumentum.

 

 

 

 

 

 

"Nagy Emillel az Aulich utcában többször találkoztam, apámmal sétálgatva (mi a Nádor utcában laktunk), ők jól ismerték egymást és szívélyesen beszélgettek. Kisfiú voltam, szerettem, ha felbukkant, megnyugtató, kedélyes légkört hozott és valamiféle tágasság és humorra való hajlam volt benne, még ha nem is viccelődött éppen."

Vekerdy Tamás