Papp-Kovách Elvíra

"A zongoratanítást végig a hét éven át Papp‑Kovách Elvira látta el. Szokatlan alacsony termete egyesekben megrökönyödést váltott ki, másokat nevetésre ingerelt. Mégis mindenki szerette, mert sugárzott belőle a szívjóság. Ő maga nem volt virtuóz zongorista, de kitűnően értett ahhoz, hogy a növendékeivel megszerettesse a muzsikát. Engem az iskola bezárása után még három évig tanított, és kapcsolatunk éppen úgy, mint Binét Klárával, haláláig tartott.

Papp‑Kovách Elvira egyébként dr. Szilágyi Jenőnével együtt még az iskola működése alatt ismerkedett meg Rudolf Steiner munkásságával. Dr. Szilágyiné újságban olvasott egy német nyelvű iskola létesüléséről, és nyomban beíratta Péter nevű fiát. Papp‑Kovách Elvirát pedig az első igazgatónő, Kenessey Jozefin ajánlotta zongoratanárnőnek. A Waldorf‑pedagógia hatására fogtak bele antropozófiai tanulmányaikba, és a felszívott anyagot lelkesen adták tovább.

Dr. Szilágyi Jenőné éles intellektussal és széles körű irodalmi, képzőművészeti ismeretekkel rendelkezett. Papp‑Kovách Elvira inkább érzelmi melegségével hatott. Dr. Szilágyiné színvonalasan fordított, és az 1946‑ig nyomtatásra került Steiner‑könyvek zöme az ő értékes átültetésében jelent meg magyar nyelven. A két ellentétes egyéniség szervesen kiegészítette egymást, a világpolitika kavargásai közben is évtizedeken át becsülettel megállták helyüket. Papp‑Kovách Elvira megélte nyolcvanadik születésnapját, dr. Szilágyi Jenőné a kilencvenegyediket, és mindketten csaknem életük végéig tanítottak."

(Vámosi-Nagy István visszaemlékezése)

Ezen kívül Juhász József Nagy Sándortól (Göllner Mária egyik fiától) még megtudta a következőket:

"Az egyetlen zongoratanárnő a környéken Papp-Kovách Elvíra volt és mindnyájunkat ő tanított zongorázni. Az ostrom alatt lakása telilövést kapott, az Alma utcában és attól kezdve a Kissvábhegyi konyhában élt teljesen egyedül a nagy részben leromlott házban és csak zabpelyhet evett, mert nem volt mása."