Hans Reipert

 Édesapja számvevöségi tanácsos volt és nagyon szerette a természetet. Öt magát már korán foglalkoztatták az Istennel és a világgal kapcsolatos kérdések. Szülei Zweig-vezetök voltak és már 14 éves korától lehetöséget biztosítottak számára az antropozófiával való megismerkedésre. 16 éves volt, amikor bemutatták Rudolf Steinernek. A matematika és különösen az asztronómia érdekelte. A zenével is intenzíven foglalkozott. 1914-ben leérettségizett és jelentkezett önkéntesnek a frontra: Oroszország, Balkán, Franciaország. Visszatérése után 1919-töl természettudományokat tanult a berlini Technische Hochschule-n (müegyetem, müszaki föiskola), valamint részt vett Stuttgartban többek között Gottfried Husemannal, Rudolf Gmelinnel és Hans Krügerrel együtt az Antropozófiai Tanulókörön / Egyetemi Körön (Anthroposophischer Studentenkreis). Diplomás mérnökként gyakorlatát Carl Unger-nél végezte, aki atyai barátja és mentora volt.

Majd elötör belöle müvészi oldala. Színész és zeneszerzö lesz a Haaß-Berkow-csoportban, késöbb zongorakísérö Alice Fels mellett az euritmia-iskolában, ami arra az elhatározásra juttatja, hogy maga is elvégezze az euritmia-képzést. Létrejön egy elsö férfiakból álló csoport, melyet Marie Steiner Dornachba hív, hogy a "férfi-euritmiát kidolgozzák".

Feleségével, Irmgard Protzen-el együtt 1927-ben befejezi a képzést és euritmia-kurzusokat ad Mannheimban és Pfalz-ban. Lányának, Sophie-Imme-nek születése után 1930-ban egy évre természettudomány-tanárként helyezkedik el Herlingenben, Ulm mellett a Jüdische Landschulheim-ban. Közben ezen évek alatt egyidejüleg az Asztronómiai Szekció munkatársa is a Goetheanumban mindaddig, míg az Elisabeth Vreede vezetése alatt áll.

1933-ban (valószínüleg a Göllner Mária féle waldorf-iskola bezárattatása - szintén 1933 - után) visszatért eredeti szakmájához. A családja számára az anyagi háttér megteremtése volt most fontos és az ellenállás a fenyegetö tilalommal szemben. Futószalagmunkás lett, majd erös-áramú technikus, ill. tudományos munkatárs egy repüléstechnikai kísérleti telepen. Késöbb az oschersleben-i repülögépgyár, majd a frankental-i vízerömü képzési vezetöjeként dolgozozz. 44 évesen újra háborús szolgálatba kell állnia: a légvédelmi tüzérségnél szolgál a Fekete-erdöben, majd a légierö-tiszt Oslo-ban, Königsberben, Drezdában, Prábában. Katonai kórházba kerül Hof-ban, Bajorországban. Politikai ellenállás miatt elbocsátják.

Ezért tud egáltalán 1945-ben Hannoverben a kutuszminiszternél és az angol megszállásnál az elsö iskola újbóli megnyitásáért sikeresen közbenjárni. Ez lesz az elsö waldorf-iskola Alsó-Szászországban, mely a háború útán újra müködni tud.

Euritmia-tanárként tevékenykedik. Mint példakép, valamint lelkesedése által sok fiatalnak teszi lehetövé a polgári életbe való visszailleszkedést. Az osztálydarabok kidolgozása is feladata lesz: összesen 28 darabot rendez.

A hanoveri Rudolf-Steiner-Zweig vezetésében is dolgozott, aktívan és összekötö jelleggel müködött a munkaközpontban.